Rántott hús készítése előtt mindig itassuk le a nedvességet a hússzeletekről mielőtt panírozzuk őket, különben a forró olajba merítve a panír le fog válni.
A rántott csirke akkor sikerül a legjobban, ha a csirkét és a panírt is nagyon hidegen tartjuk. Sütés előtt a bepanírozott csirkedarabokat tegyük vissza egy órára a hűtőbe.
A rántott hús készítésére kiválóan alkalmas a csirke combja vagy melle, de hagyományosan leginkább sertés- vagy borjúhúsból készítik.
Erre a célra talán a comb, a karaj vagy a felsál rész a legjobb, szeletekre vágva. De ránthatunk még bármilyen halat vagy zöldséget is.
A szeletelt húsokat klopfolóval kb. fél centiméteres vastagságúra lapítjuk. Ha a csirkemellfiléket túl vastagnak találjuk, lapjára félbevágjuk.
A kivert szeleteket fűszerezzük: sózzuk, vagy szórjuk be grillfűszerrel és hagyjuk állni. A csirkehúst és halat legalább fél órán át, a sertés- vagy borjúhúsnak adjunk egy órát.
Ezután a szeleteket lisztbe forgatjuk, majd villával felvert tojásba mártjuk (ehhez lehet egy kevés olajat is adni). Legvégül zsemlemorzsába hempergetjük.
Természetesen a zsemlemorzsát helyettesíthetjük bármi mással, például darált dióval, cornflakes morzsával, stb. Ha meghagyjuk a zsemlemorzsát de izgalmasabbá akarjuk tenni, keverhetünk bele magvakat például: szezámmagot, tökmagot, lenmagot, napraforgómagot. Törhetünk durvára kukoricapelyhet is a zsemlemorzsához. Reszelhetünk bele sajtot.
A húst leginkább olajban szoktuk sütni . Fontos a megfelelő hőmérséklet elérése( minimum 150 °C, de túl meleg se legyen). Próbaképpen az egyik hús csücskét lógassuk bele a zsiradékba, ha fortyog és bugyborékok keletkeznek körülötte, akkor a hőmérséklete megfelel a sütésre.
Túl hideg zsiradékba ne tegyünk sütnivalót, mert átázik, és átveszi az olaj ízét.
A forró olajba tett hús alatt vegyük takarékra a lángot, fedjük le, és így süssük egy ideig, majd újra nagylángon megforgatva a másik oldalát fedő nélkül süssük pirosra.
Amikor a húst kivesszük a serpenyőből, le kell róla csöpögtetni az olajat: a frissen sülteket helyezzük szalvétára vagy papír törlőkendőre.
Panírfélék:
A keleti konyha használ egy egyszerű módszert: liszt, liszt-víz jéghideg vízzel kikeverve. Kis csomócskák maradhatnak benne, annál ropogósabb lesz a bunda. Fontos, hogy jéghideg legyen a víz. Az így bundázott zöldségek csak nagyon frissen finomak, ropogósak.
Az indiai konyha használ panírozáshoz csicseriborsó- és sárgaborsólisztet is. Ezt keveri ki vízzel sűrűbb palacsintatészta állagúra. Lehet natúr is, de legtöbbször fűszerezett. Ezt nevezik pakorának.
Ha angolosan akarnánk panírozni, akkor a kivert, besózott húst olvasztott vajba mártjuk, majd zsemlemorzsába forgatjuk, s úgy sütjük ki bő, forró zsiradékban.
Natúr sütés az, amikor csak lisztben (hal esetében ez lehet paprikás liszt is) forgatjuk meg a kirántandó dolgokat.
Orly módra készül a hús, ha víz és tej helyett sörrel hígított palacsintatésztába mártjuk, és így sütjük ki. Ezen a módon kiválóan lehet zöldségeket (cukkinit, karfiolt, padlizsánt ) és halakat is bundázni.
Piccante, az olasz panírozás szerint a zsemlemorzsába fele-fele arányban parmezán sajtot tehetünk.