Kocsis étterem, Komárom

Komáromi utunk során tértünk be a szállásunktól nem messze fekvő kis éttermek egyikébe, a Kocsis fogadóba, melynek kerítésén hatalmas molinó hirdette az étterem 20 éves fennállását.

Férjemé volt a választás – habár előtte humorosan megjegyezte, hogy az ő választásai mindig rosszul sülnek el. Ha nem is mindig, most így lett.
A kerthelyiségben foglaltunk helyet. A piros kockás abrosszal barátságot kötöttünk, de erősen megtépázta szépérzékünket a székek – vagy inkább nyugágyak – zöld-kék színben pompázó párnázata. A kő kopott, töredezett volt, így az étterem belső helyiségében fellógatott régi, szinte kastélyba illő függönyök még inkább növelték az ízléstelenség érzetét.

A minket leültető pincérnő nem hogy kedves nem volt, inkább barátságtalannak mondhatnánk. Az étlap átlagos, az első oldalon álló szöveg mézes-mázos kedvességgel biztosított afelől, hogy érkezésünk megtisztelő, és mesterszakácsuk is reméli, hogy jóllakottan, elégedetten távozunk majd.

Az elsőként kiérkező sör langyos volt, a pohár nagy részét a hab töltötte ki. Az ételre egy óránál is többet vártunk, azt latolgatva, vajon éppen forró vízben kopasztják-e a tyúkot a „Csirkemell flamand módra” fogásomhoz, vagy a disznót vágják a cigánypecsenyéhez.
A várakozás hosszát tekintve értelmét nyerte a szék helyett elhelyezett nyugágy. Ám kiürült poharunk újratöltését firtató kérdés nem érkezett sem a bő egy óra alatt, sem utána.

Amikorra már annyira megéheztünk, hogy – Bear Gryllstől jó diák módjára tanulván – akár egy jak nyers szemgolyója is jólesett volna, megérkezett az étel. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy szinte üres étteremben egy óra alatt csak mirelit krumplira futja, és még a hús átsütése is gondot okoz. Ha bélszínt rendelünk , kibékülünk a rozé állapottal, de egy cigánypecsenyénél ez megengedhetetlen. Az uborkasaláta kapott egy hármas osztályzatot.

A csirkemell megkívánt volna egy kicsit több odaadást az alkotótól. A bunda és a hús aránya hagyott némi kívánnivalót maga után… A tetejére kent „friss házi tejföl” mennyisége nagyítóért kiáltott. Díszítéssel nem töltöttek túl sok időt.

A cigánypecsenye esetében a nyers sertéshús és a csirkét borító – vastagsága miatt szintén – nyers bunda nem hozta meg a kedvünket a desszerthez, így már csak – a szerencsére nem túl nagy összegű – számla kifizetése volt hátra.

Kicsit örültem is, hogy távozásunkkor sem köszöntek, nehezen csúszott volna ki számon a „Viszontlátásra”.

Értékelés: 1/5

Kocsis étterem, Komárom
Táncsics M. u. 79
Komárom
Tel: +36 34 342 400