Gasztromorzsák Spanyolországból

Már sokadjára választjuk a nyári pihenés helyszínéül Spanyolországot, mert megunhatatlan, imádnivaló! Bejártuk Mallorcát, Barcelonát, Tarragonát, Tossa de Mart, kirándultunk Gironába, Lloret de Marba, Blanesbe.

Nem csak az építészet, a táj és a gyönyörű tenger nyűgöz le rendre, hanem a piacok, kirakatok színes kínálata, az illatok, ételek kavalkádja is. Szeretném megosztani veletek élményeimet e néhány sorral és képpel.

Kedvenc helyem a La Boqueria, mely Barcelona sétálóutcájáról, a Rambláról nyíló vásárcsarnok, mely a Time magazin szerint a világ öt legnevezetesebb piaca között van.

DSCF8092

Nem csak a tengeri élőlényekből találunk itt mindenfélét,

DSCF0028

de a zöldség-, gyümölcs- és hentesáru is elképesztő,

nem beszélve az édességes standokról….

A piac különlegessége, hogy mindent megvehetünk előkészített, pucolt, előfőzött változatban is. A gyümölcsárusoknál is lehet mosott, hámozott és szemet gyönyörködtetően felvágott gyümölcsöt venni. Vegyes gyümölcssalátát, frissen facsart gyümölcslevet, vagy kókusztejjel készített smoothie-t is ihatunk, ha megszomjaztunk a forgatagban.

Spanyolhonban nem beszélhetünk egységes konyhaművészetről, a jellemző ételek földrajzi egységenként változnak. A spanyol konyhának főleg római, mór, és zsidó gyökerei vannak, a mai modern spanyol konyha elengedhetetlen összetevője a burgonya, a paradicsom, a paprika, és a bab. A főzés egyik alapanyaga az olívaolaj.

A kolbászok, a különböző különleges sajtok igen népszerűek. A húskészítmények tekintetében a legkülönlegesebb és kifejezetten spanyol alapanyag az ún. hegyi sonka, vagy ahogyan arrafelé nevezik: jamón serrano. Ez a sonka rengeteg spanyol ínyencség alapját képezi. Készítése egyszerű, ám nem szokványos: a nyers sonkát szellős helyen egyszerűen megérlelik, mindenféle sózást, pácolást vagy füstölést mellőzve. Bár ez az eledel elterjedt egész Spanyolországban, más a zamata a déli – Sierra Nevada-i – és más az északi – Pireneusokban érlelt – sonkának.

Spanyolország egyik fő nemzeti étele a paella, amely Valenciából származik. Nevét a kétfülű, nehéz vasserpenyőről kapta, amiben hagyományosan készítik. Fő összetevői a rizs, a sáfrány, és az olívaolaj, ezen kívül tengeri falatokkal, hússal, és zöldségekkel körítik. Serpenyőben készítik, sofrito-alappal, mely fokhagymából, hagymából, valamint paradicsomból áll. Mivel eddig még sosem kóstoltuk, idén úgy éreztük, itt az idő, és beültünk egy-egy paellára férjemmel egy kis étterembe a Ramblas-on. Én tengeri herkentyűset, Ő húsosat rendelt. Nyilván, ahány étterem, annyiféleképpen készítik, ez most nem az volt, amire számítottunk.

A paella mellett Spanyolország másik reprezentatív nemzeti ételének számító cocido főleg a középső, és északi területeken népszerű. Általában különböző húsokat, kolbászokat, zöldségeket, és babot tartalmaz. A gazpacho szintén  igazi mediterrán különlegesség, melyet Spanyolország bármely éttermében kaphatunk, ám két egyformát nem találhatunk. Ezt a sűrű, különféle zöldségekből főzött levest, jéghidegen, pirított zsemlekockával tálalják.

Ne feledkezzünk meg a spanyol gasztronómia egyik sajátosságáról, a tapasról. Míg világszerte tapas éttermek örvendenek nagy népszerűségnek, Spanyolországban bárokban fogyasztják, szeszes italok kísérőjeként. Tulajdonképpen bármiből lehet tapas, amit kis adagokra fel lehet osztani: apró szendvics, kolbászkák, sonka stb. Vannak jellegzetes tapasfajták, amelyek egyetlen bár kínálatából sem hiányozhatnak.

Ilyen a pincho muruno, a kis pálcákra fűzött sült csirke és disznóhús darabkák pikáns paprikás fűszerrel, valamint a gambas en gabardina, vagyis a búza- és kukoricalisztbe forgatott, olívaolajban kisütött garnélarák.

A banderillas a kis pálcára húzott savanyított csípős uborka, olívabogyó, hagyma, paprika darabkák.  Tipikus andalúz különlegesség a serranito, egy serrano sonkából, csirkehúsból vagy vesepecsenyéből, paradicsomból, paprikából összeálló szendvicsféle.

A  katalán fogások fontos része a szósz. Az alapok közé tartozik az allioli, mely zúzott fokhagym és olívaolaj majonézsszerű keveréke; a sofregit, mely sült hagyma, apardicosm és fokhagyma egyvelege.

Süteményeik finomak, bár a miénknél édesebbek.

Desszertnek általában tejtermékeket esznek, kedveltek a pudingok, pl. a rizspuding, azaz arroz con leche, a mel i maró, avagy méz túróval, és a népszerű vaníliás-karamellás katalán krém. Tradicionális spanyol szokás a churro fogyasztása desszertként. A ropogós édességet általában forró csokoládéba mártogatják (chocolate con churros). Vannak olyan csemegék, amelyeket kifejezetten karácsonykor fogyasztanak, mint például a turrón, mely apróra vágott vagy darált mandula és méz összekeverésével készül. Mallorcán, Valldemossában kóstoltuk meg a csak arra a környékre jellemző cocas de patatát, azta  burgonyafánkot, amiért a mallorcaiak több száz kilométert hajlandóak megtenni.

Szintén itt ettünk mennyei könnyű mandulatortát és ittunk hozzá jeges mandulatejet, amit azóta sem tudtam itthon elkészíteni, leírhatatlanul finom volt.

Rengeteg pékséggel találkozhatunk Barcelona utcáin, és csodás kirakatokban gyönyörködhetünk….

Ha tetszett, kattints és küldd el ismerőseidnek, vagy kövess Facebook vagy YouTube csatornámon!

  A+ a-

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

*