Egy kiadós úszás után látogattunk el ismét a Kondorosi uszoda mögött található Vak Varjú étterembe.
A hely igazán kellemes, teraszos, árnyas, egészen feledteti, hogy egy lakótelep közepén üldögélünk.
Szombat dél lévén viszonylag sokan vártuk a finom falatok érkeztét, több kisgyermek futkározott kiáltozva, a kis tujákat tépázva, de mivel gyermekbarát hely, a pincérek szeme sem rebbent.
Sajnos, ahogy ez más étteremben is rossz szokás, nincsen elég étlap, várni kell rá, és a főétel kiválasztása után könyörtelenül el is veszik előlünk, megfosztva ezzel a desszert alapos átgondolásától :)
A fogások nevei hangzatosak, sőt több fogás képekkel is illusztrált, így esett választásunk a „Pecsenye libamájjal töltött sertésbordára sokmagvas bundában ribizlis vilmoskörte kocsonyával, burgonyapürével” illetve a „Mangalica szűzre vargányapaprikással és juhtúrós császármorzsával„.
A kihozott üdítő sajnos langyosan érkezett, és a citromkarikát is kispórolták belőle, ez kicsit kedvünk szegte az augusztusi melegben.
Az étel hamar megérkezett: nagy adag, melegen, szépen tálalva. A külsőre jár az 5 pont.
A sertésétel ízletes, ropogós, tökmaggal, szotyolával dúsított panírban – ez remek ötlet volt. A vilmoskörte kocsonya is kellemesen fanyar, kitűnő kiegészítője volt a fogásnak. A burgonyapüré viszont véleményes, nem nyerte el az év körete címet.
A mangalicaszűz kissé rágósra sikeredett, ezt ellensúlyozta a gombapaprikás jól eltalált mivolta. A juhtúrós császármorzsa „kéksajtos” hangulatú volt. Maga az ötlet remek, bár itt az erőteljes ízű paprikás mellett kissé soknak bizonyult.
Képek: internet
A főfogás leülepedte után visszakönyörögtük az étlapot, és kértünk a kávé mellé kísérőnek egy túrógombócot kétféle csokoládéval töltve, édes kekszmorzsában, puszedlis tejföllel.
Ezt már az online étlapról törölték – ahogy most próbálom előkeresni – talán nem véletlenül. A nagy várakozás ellenére a gombóc nehéz, benne a túrót legyűrte a gríz, és a kétféle csokoládé is csak gyenge ámítás. A tejföl nem édes, a puszedli csak halvány fátyolként jelenik meg benne, „organoleptikusan vizsgálva” csak szemmel észrevehető, ízében nem érződik, teljes melléfogás.
Sajnos az étkezés záróakkordja elég gyengére sikerült, így kissé keserű szájízzel távoztunk eme barátságos helyről.
Értékelés: 3.8/5
Vak Varjú Étterem, Buda
1116 Budapest, Érem u. 2.
Tel: 208-40-27
Sajnos, az én tapasztalatom rettenetes. Ősszel voltunk ott. A pincér annyira unatkozott (ebédidőben), hogy a bárpult oldalát rugdosta. Az ételek rossz ízűek és hidegek voltak.
Az asztalunk mellett fújták be a hideg levegőt. Alig vártuk, hogy a kelletlen pincérektől és a gyomorfordító helyről megszabaduljunk.
A pincérek szó nélkül elnézték, hogy egy anyuka (embernek nem mondanám) előre, fennhangon meg is beszélte a családjával, hogy ő bizony (pont a mellettünk lévő) boxban, az asztalon tisztába teszi a gyerekét. Meg is tette. Ezek után csak a Jó Isten tudja, hogy mi milyen asztalhoz ültünk le.
Mindenki próbálja elképzelni, hogy ebédelni próbál, és közben a …. pelenkát tologatják a másik asztalon.
Sajnos, ebben az esetben is a honlap sokkal jobb, mint maga az étterem és a kiszolgálás. Ezzel elérték, hogy a pestibe sem tesszük be a lábunkat, és már több embert is sikerült lebeszélni erről a helyről.