A koktél szó eredete máig nem tisztázott. Arról , hogy ki és mikor készítette el, és nevezte el a legelső koktélt, számtalan történet olvasható. Az azonban valószínű, hogy a szó az amerikai kontinensen született. 1806-ban egy USA-beli kiadványban már felfedezhető a szó a mai értelmében, és biztosra vehető, hogy száz évvel ezelőtt már elfogadott elnevezése volt a kevert italoknak.
Több hasonló történet szól amerikai katonákról, akik valamely értékes harci kakas megtalálásáért kapták volna a frissítõt, melyet az eset emlékére a kakas farktollairól (cock’s tail) neveztek el.
De van történetünk, mely maga Washington tollas kalapjával hozza összefüggésbe.
Egy érdekes verzió szerint pedig a „cock-tailed” kifejezés olyan nem fajtatiszta, keverék lófajták elnevezése volt, melyek farkát megkülönböztetésül kakasfarok-formájúra kötözték.
Egy másik történet Mexikóhoz kapcsolódik. Az egyik mexikói félszigeten a helybeliek között népszerű ital volt a drac , amely több italféleség fakanállal történő összekeverését jelentette. Az egyik településen azonban nem fakanállal, hanem egy kakasfarok nevű növény gyökerével keverték a likőrt. Az itt partra szálló angol matrózok hamar rákaptak az italra, azonban ők már csak cocktail ként (kakas farka) rendelték.
Megint más okoskodás szerint a „cock-ale” a harci kakasoknak adott alkoholtartalmú táp-itóka volt, majd a harc végeztével a nézõk hasonlót ittak arra a kakasra, melynek farkában a legtöbb toll maradt. Ünneplésként a közönség annyi különböző fajtából kevert italt ivott, ahány faroktolla maradt a győztes kakasnak.
Az utolsó történet szerint a szó a francia coquetier -ből (tojástartóból) származik. Állítólag egy New Orleans-i francia patikus, Monsieur Antoine Peychaud ebből kínálta a vendégeinek a finom kevert italait. Az amerikai vásárlók azonban sehogy sem tudták megjegyezni a szót, így aztán átkeresztelték cocktail -re, mert az legalább angolul volt.
Az első koktélos könyvet 1860-ban adta ki a legendás mixer, „Professzor” Jerry Thomas, amit azután hamarosan sok hasonló követett.
Mérföldkõnek tekinthetõ a Harry Johnson féle „Mixerek Illusztrált Kézikönyve”, amiben szerepelt egy illusztráció, ami egy üvegpohárra illeszkedő fordított, kúpos fémhengert ábrázolt – a mai shaker elődjét.
A koktélok szélesebb körű elterjedése paradox módon mégis az alkoholtilalom idején kezdődött szintén Amerikában, a 20-as és 30-as években, amikor a környező országokból csempésztek be gyakran nagyon gyenge minőségű szeszt, amit magukban alig lehetett meginni – így egymással keverték őket, hogy valami elfogadhatóbb legyen az eredmény.
Újra felfedezték a régebbi recepteket és számtalan újat is kreáltak. Ekkor született többek között a Bloody Mary , a Buck’s Fizz, a Corpse River és az Orange Blossom is. A koktélok népszerűsége az alkoholtilalom végével csak fokozódott, hamar eljutottak Európa nagyvárosaiba és hamarosan minden előkelő hotel és klub saját koktélbárral büszkélkedett.