Recept:
Még sohasem kóstoltam vajhalat, így vettünk két kis szeletet. Több helyen olvastam róla, hogy emésztési problémákat, illetve hasmenést okozhat, így az elkészítését vasárnapra időzítettem.
Sütés előtt egy órával sóztam, borsoztam a szeleteket. Nagyon kevés vajat tettem egy serpenyőbe, és magas hőfokon meggrilleztem mind a két oldalát.
Ilyen különleges fogáshoz egy kicsit különlegesebb köretet gondoltam, így a quinoás rizs mellett döntöttem.
Mivel a quinoának egy kicsit mogyorós íze van, így ezt jobban hangsúlyozandó, mogyoróolajjal készítettem el.
Közben egy másik lábasban kevés mogyoróolajon megpirítottam a rizst és a quinoát egyszerre , majd felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel, és sóztam. Lefedve közepes-kis hőmérsékleten addig főztem, míg az összes vizet magába szívta. Ezt leginkább akkor tudjuk nyomonkövetni, ha üvegtetejű lábast használunk, így a fedőt sem kell felemelnünk. A főzés végén ugyanis nem emelem le a tetőt, hanem hagyom még 10 percig pihenni.
A hal és a körét mellé egy gyors salátát dobtam össze: reszelt káposztát, répát, apróra vágott salátát, paradicsomot, kapribogyót, tökmagot, avokádót kevertem össze kevés olívaolajjal. Aki kívánta, balzsamecettel lehetett még öntözni.
És hogy milyen a vajhal? Sütésekor az illata engem a libamájéra emlékeztetett. Talán még külsőre is a tányéron. A textúrája szokatlan, elég krémes, inkább hússzerű, mint hal. Az íze halas, de valahogy más. Ebéd óta eltelt egy nap, de még semmi bajunk tőle. :)
