Hozzávalók:
Csokiburok:
200 g fehér csokoládé
2 g porított kakaóvaj
Krém:
70 ml sűrű tejszín
100 g étcsokoládé
2 tk. instant kávé
Recept:
Úgy esett, hogy áhítoztam egy mágneses polikarbonát formára. Az ízekre szedrek alkalmazás receptjeit olvasva megint egy roppant gusztusos bonbonreceptre bukkantam, és úgy éreztem, itt az idő, meg kell lépnem, muszáj vennem egy bonbonformát, hogy igazán szép kuglereket készítsek.
Így lett nekem is csodás, kis négyszögletes – a megrendelőn gyémánt fomrájúnak titulálták – formám!
Imádom! Az első próba nem sikerült ugyan, de a második, harmadik kárpótolt!
A krémmel érdemes kezdeni, melyhez a csokit és a tejszínt összeolvasztom mikróban, alacsony hőfokon. Gyakran kiveszem megkeverni. Ha egynemű már, belekeverem a kávét. Kicsit behűtöm, hogy ne olvassza majd meg a csokiburkot.
A mágneses forma aljába beteszem a méretre vágott transzferfóliát. Rácsattintom a fémlapot, és indulhat a banzáj.
A csokit – ahhoz, hogy fényes, roppanós legyen majd – temperálni szükséges. Ez többféleképpen történhet, nem térek ki minden eljárásra, a legegyszerűbbet választottam, a kakaóvajas temperálást.
A fehér csokit szintén alacsony hőfokon, kevergetve megolvasztom. Ekkor a fehércsoki durván negyven fokos. Vízhőmérővel ellenőrzöm a hőfokot. Amikor 34-35 fok körülire visszahűlt, belekeverem a kakaóvajat. Továbbhűtöm, és amikor 30 fok körül jár, kiöntöm a forma mélyedéseit. A pulthoz ütögetem, hogy a légbuborékok távozzanak.
Mikor látjuk, hogy a csoki a mélyedések szélénél kezd sötétedni, azaz elkezd dermedni, kiöntjük a felesleges csokit a mélyedésekből, és habkártyával lehúzzuk a felesleget.
A formát a feje tetejére fordítjuk, alá szilikonos sütőpapírt tegyünk, így később a visszaszilárdult csokit könnyű felszedni. Pár percig így hagyjuk, ekkor alakul ki az egyenletes vastagságú csokiburok, és ezzel elkerülhető, hogy a csokiréteg a bonbon tetejénél túl vastag legyen. Miközben a forma fel van fordítva, finoman megütögetjük a forma hátulját, hogy biztosan minden felesleg távozzon.
Ha a felesleges csoki „távozott”, és már kezdene szilárdulni a csoki, habkártyával ismét lehúzom a felesleget a mélyedések mellől, majd hűtőbe teszem, míg a temperált csoki megdermed.
Ezután osztom ki a mélyedésekbe a tölteléket, úgy, hogy maradjon hely a bonbonok csokival való lezárásához. Ismét hűtés következik.
Végül a „talpazás” következik: A temperált csokit szétoszlatjuk a megtöltött csokihüvelyeken, majd habkártyával húzzuk le a felesleget.
A forma megint hűtőbe kerül. Onnan tudjuk, hogy kész a bonbon, ha a csoki már elengedte a polikarbonát formát. Étcsokinál kb. fél órán át, tej- és fehér csokinál kb. egy órát érdemes hűteni a kész bonbonokat.