Hozzávalók:
eper
méz
Recept:
Már több helyen belebotlottam a gyümölcsbőr receptjébe. Volt, aki eperből, volt aki kiwiből, barackból csinálta. Nagyon megtetszett, így vasárnap nekiálltam. Apu hozott a finom, kertjükben termett eperből, azt használtam fel. És hogy milyen? Tömény eperíze van, rágni kell, de nem olyan rágós, mint egy gumicukor, nasinak kiváló. Tulajdonképpen szárított eper.
Szokásomhoz híven, nem sikerült elsőre elkészíteni, de mindig tanulok a hibáimból. Az epret alaposan megmostam, majd egy alkalmas lábosban feltettem közepes lángon főni. Negyed órán át rotyogtattam, majd hozzáadtam a mézet. Kóstolgattam, hogy megfelelően édes-e.
Előkaptam a jó öreg botmixeremet és pépesítettem. Elég híg lett, kicsit féltem, hogy lesz -e ebből „ember”, de bizakodva tettem meg a következő lépést, amikor is kibéleltem a gáztepsit szilikonos sütőpapírral. Erre öntöttem ki a pépet, majd betoltam a sütőbe, 50 fokra…..de „Ah Biberach!” nem hagytam nyitva résnyire a sütő ajtaját.
Ezt a balgaságot! Így az ott keletkezett pára visszacsapott a pépre, és az galádul nem szilárdult, hiába teltek az órák, és pörgött a villanyóra.
Másnap megvilágosodtam és újra nekiestem.
Nyitott ajtónál három-négy óra alatt szépen megszilárdul. Ekkor pizzavágóval szépen csíkokra szeltem és feltekertem a bőrikét. A szélein a ropogósabb darabok pedig felhasználhatók bonbonozáshoz, díszítésre süteményekhez.