Hozzávalók:
Kb 15 dkg dió
Kb egy kis marék kandírozott narancs
1 ek kanál barack lekvár
½ deciliter mandulatej
Annyi darált kakaós keksz, hogy sűrű masszát kapjunk
25 dkg ét csokoládé
1 ek étolaj
Recept:
Gondoltam, valami jóféle bonbon is legyen a süteményestálon a vasárnapi ebéd után. Remek gondolat volt, mindegy szálig elfogyott. Kivételesen a csokit nem temperáltam, nem volt kedvem előhúzni a márványlapot, a beoltós módszer meg sosem sikerült eddig.
Észrevételeztem azt is, nem mindegy, milyen csokit temperálunk. Idén egy cukrász diszkontban vásároltam 70 %-os étcsoki pasztillakat. Szépen, szabály szerint, márványlapon temperáltam is, de az eredmény siralmas lett, másnapra kipöttyösödött.
Ehhez a bonbonhoz sima Aldis étcsokit használtam, és temperálás nélkül, vízgőz fölött megolvasztva, egy pici étolajat legyintve hozzá szép lett az eredmény. Ki érti ezt?
Szándékosan nem írok mennyiségeket, mert nem méricskéltem. Megdaráltam úgy körübelül négy marék diót, ehhez adtam fél deciliter forró magtejet, némi kandírozott narancsot, egy nagy evőkanál baracklekvárt, porcukrot, és darált kakaós győri kekszet, amíg olyan masszát kaptam, amelyből könnyűszerrel kis golyókat tudtam formázni. hogy a munkámat még jobban megkönnyítsem, a masszát hűtőbe raktam előtte egy bő félórára, a hideg golyókat könnyebb mártani a csokiba.
Ahogy korábban leírtam, a csokoládét vízgőz fölött megolvasztottam, egy evőkanálnyi étolajat kevertem bele. a vízgőzről levéve alaposan kevergetve hűtöttem, amíg elkezdett sűrűsödni, ekkor egy fogpiszkáló segítségével megmártottam benne a golyókat, amiket fémrácson csöpögtettem le.
Amikor a csoki nagyjából megszilárdult rajtuk, a maradék csokiból, amit ismét megolvasztottam kissé, cirmokat húztam rájuk díszítésnek.