Recept:
Ez a recept szerintem tökéletes, a Rupáner konyhán találtam. Annyit változtattam csak, hogy a töltelékbe tettem vaníliát és lekvárt, illetve kandírozott narancshéjat, mert szerintem úgy pikánsabb.
A tölteléket készítjük el először, mert ki kell hűteni.
A mákot/diót keverjük össze a morzsával, a citrom héjával, a mazsolával, a lekvárral.
A vizet feltesszük forrni, majd hozzáadjuk a cukrot és összeforraljuk. A szirupot keverjük hozzá a mákos/diós kevercshez. Hagyjuk hűlni.
A tésztához gyúrjuk össze a hozzávalókat, az élesztőt nem kell felfuttatnunk, csak morzsoljuk össze a liszttel és a porcukorral, mielőtt hozzáadnánk a többi összetevőt.
Ha nagyon kemény lenne, akkor adjunk hozzá még egy pici vizet. Ne legyen kemény és ne ragadjon!
Ha a tészta elkészült, akkor tegyük egy fél órára a hűtőbe, hogy lehűljön.
Eztuán osszuk három egyforma gombócra mérleg segítségével, majd tegyük őket tállal együtt vissza a hűtőbe.
A tölteléket osszuk háromfelé, és mérjünk meg minden adagot. A súlya ugyanannyi (maximum egy icipicivel lehet több) legyen, mint egy tésztagombócé!
A tésztagombócokat 20×25-ös téglalappá nyújtjuk. Nem lisztezünk alá!
A téglalapra kanál hátával elsimogatunk 28 dkg dió tölteléket, úgy, hogy a szélein fél-fél centit üresen hagyunk. Ezeket a széleket lenyomkodjuk, hogy laposabbak legyenek, majd szépen visszahajtjuk a töltelékre, és a bejglinket a hosszabbik végénél fogva feltekerjük, ügyelve arra, hogy a szélek ne bújjanak ki.
A kész bejgliket sütőpapírral bélelt gáztepsikre sorakoztattam, távol egymástól.
A tetejüket megkentem két felvert tojás sárgájával.
Eztuán hűvös helyen pihentek két-három órát. Ez lehet garázs, erkély, ha nincs túl hideg, 8-10 fok az ideális.
Ha a sárgája rászáradt, lekentem őket felvert tojásfehérjével is, és ismét pihentek egy jó három órát hűvösben, de akár egy éjszakát is szundíthatnak.
Sütés előtt hurkapálcikával jól megszurkáltam őket, egészen le az aljukig, majd mentek a 180 fokra előmelegített sütőbe, körülbelül harminc-harmincöt percre.
