Fotók (2)
Kattints a képre a nagyításhoz
Hozzávalók
- • 200 g rizottó rizs
- • 1 fej hagyma
- • 3,5 dl zöldségleves
- • 1 dl fehérbor
- • 4 ek olaj
- • 50 g vaj
- • 40 g reszelt parmezán
- • 140 g sűrített paradicsom
Korábban nem nagyon mertem nekiállni rizottót főzni, elborzasztottak a cikkek, amik a nehézségeit taglalták. Vettem egy mély levegőt, és …sikerült. Nem is volt nehéz.
Egy tökéletes rizottóhoz szükséges a türelmes és fáradhatatlan keverés.
Amikor a rizs már üveges, akkor kezdjük a folyadékot – először a bort, majd csak utána az alaplevet – fokozatosan – merőkanalanként – a fazékba önteni. Ha rizsszemek a folyadékot magukba szívták, jöhet a következő adag. A rizsnek annyi folyadékot kell magába szívnia, amennyit csak elbír. A folyadék hatására a megdagadt keményítő a rizs felszínéből és a szemek peremterületeiből szabaddá válik, az ételben eloszlik, annak puhaságot és bársonyosságot kölcsönöz.
A rizottó főzésekor a leggyakrabban fellépő hiba a túlságosan sokáig főtt rizs. Ha elfogyott az előírt folyadékmennyiség, azonban a rizsszemek nem főttek meg, vegyük le a főzőlapról, fedjük le, a forró rizs így tovább párolódik, puhul saját gőzében. A receptek végén néhány perc pihenési időt javasolnak, ekkor a rizottó saját gőzében tökéletesre puhul. A rizottó bársonyos és puha, azonban „harapós„, olaszosan al dente.
A hagymát pucoljuk meg, vágjuk apróra, és pirítsuk üevgesre az olajon. Adjuk hozzá a rizst, kevergetve várjuk meg, míg a rizsszemek kifehérednek, majd üntsük fel fehérborral, majd a fent leírtak szerint a zöldséglével. Lassú tűzön kevergetve főzzük, míg sűrű és puha lesz. Ekkor keverjük bele a vajat, a paradicsomot és a parmezánt.
Bazssalikomlevlekkel tálalhatjuk.
Én pirított fokhagymás gombát kínáltam hozzá.
